Amikor Giambattista Bodoni Olaszországban a nyomdai művészet legmagasabb fokát érte el, ugyanakkor emelkedett korának legnagyobb nyomdászcsaládjává a francia Didot család. Bodoni és Didot célkitűzésében, mesterségük szeretetében igen sok a hasonlatosság. Nem csupán kenyérkeresetnek tekintették mesterségüket, hanem hivatást láttak benne.
A család megalapítója, François Didot, 1713-ban nyitotta meg nyomdáját Párizsban. Már ő is hírnevet szerzett magának több kiadványával, többek között a 20 kötetes Abbé Prévost Histoire générale de Voyages című gyűjteménnyel. François Didot 11 gyermeke közül François Ambroise és Pierre François követték apjukat a nyomdászpályán.

François Ambroise Didot teremtette meg a pontrendszeren alapuló, Didot-féle mértékegységet a tipográfiában. Ő alkalmazta először az öntött űrkitöltőket, ő találta fel az ún. sima, selymes felületű, finom nyomdai velinpapirost, és a nyomdai sajtót is tökéletesítette. Gyönyörű antiqua típusú betűket öntött, s ő nyomtatta XVI. Lajos rendeletére azokat a klasszikusokat, amelyek a dauphin, a jövendő uralkodó oktatására szolgáltak. A könyvek címlapját „ad usum Delphini” (a dauphin használatára) felírással jelölték, s minden olyat kigyomláltak a szövegből, amely a nevelők megítélése szerint a dauphin számára káros. Azóta is szállóigévé vált ez a latin kifejezés; az erkölcs nevében megfésült szövegeket gúnyolják vele. Kiadványai közül – amelyek ma már nagy értékű könyvritkaságok – kiemelkednek a kétkötetes Tasso Gerusalemme Liberata és Bitaubes 12 kötetes Homérosz-fordítása. Franrçois Ambroise 1804-ben halt meg.

Testvére, Pierre François Didot nemcsak a könyvnyomtatás további tökéletesítése terén, de a betűöntés, és főképpen a papírgyártás terén szerzett érdemeket. Megalapította a híressé vált essonnes-i papírgyárát, és itt állította fel Louis Robert, – aki korábban korrektora volt –, a világ első papirosgyártó gépét. Ebben a papírgyárban készítették a forradalom alatt az assignatákhoz (papírpénzhez) szükséges papirost is. Ötesztendei kísérletezés után, 1799-ben (már Pierre François halála után), amikor az essonnes-i gyárat fia vezette, sikerült Louis Robert-nek olyan gépet feltalálnia, amelyből a kézzel merített egyes ívek helyett, végtelen szalagban került ki a papiros.

Pierre Didot, François Ambroise fia 1789-ben, a forradalom kitörésének évében vette át a nyomdát, s oly kiváló munkát végzett, hogy műhelyét a Louvre-ba helyezték át. Itt nyomtatta egészen új típusú antiqua betűkkel a nagy klasszikusok díszkiadásait, amelyeket Louvre-kiadásoknak neveznek: Vergiliust, Horatiust, Racine-t, Lafontaine meséit, Voltaire Henriade-ját. Halála után (1853) fia, Jules Didot szintén számos díszkiadást jelentetett meg.