Új sorozatunkban néhány híres tipográfust szeretnénk bemutatni. Elsőként Giambattista Bodoni-t, aki megalkotta a róla elnevezett betűt, amely a legrégebbi a klasszicista serif betűképek közül.

Az olasz metsző, tipográfus és szerkesztő Saluzzo-ban született, és Pármában halt meg 1813-ban.
Az akkori világhírű Propaganda Fide a Roma nevű nyomdában szedő, ahol főképpen új betűk tervezésével foglalkozott, majd 1768-tól a pármai Regia-ban a saját maga által kevert festékekkel készítette a kiadványokat. Ebből a nyomdából kerültek ki a legszebb klasszikus kiadások. Többek között Horatius (1791), Vergilius (1793), Tasso: La Gerusalemme Liberata (A megszabadított Jeruzsálem 1794.), az Oratio dominica (1806) és az Iliade, melyet 155 nyelven adtak ki. 1771-től foglalkozott tipográfiával, nyomtatványai azonnal híresek lettek a címoldalak eleganciájáról és a használt papír és tinta minőségéről.

Bodoni könyveit nemes egyszerűség jellemzi. Díszítő anyagot egyetlen könyvében sem alkalmazott. Azoknak tiszta és valódi szépségét a könyvoldalak szigorú szerkezeti felépítése, a betűk vékony és vastag vonalainak váltakozásából kialakuló ritmikus nyugalma, a címlap és a belső címsorok tökéletes arányai, az oldalak nyomtatott felületeinek a fehér margókkal alkotott esztétikus összképe, és végül az egyszerű, tolakodó igényesség nélküli, művészi kötés adja meg.

A Bodoni Múzeumot, amit őróla neveztek el, 1963-ban nyitották meg Pármában.