Az angol betűtervező és nyomdász 1706-ban született. Caslon-nal együtt, ők voltak a szakma meghatározó személyiségei a 18. századi Angliában. 1757-ben kezdett el kiadóként és nyomdászként dolgozni, 1758-ban a Cambridge Egyetem szállítója lett. Első munkája egy Vergilius kötet volt. Betűtípusai modern, álklasszikus stílusban készültek, a vékony és vastag vonalak kontrasztjának kihangsúlyozásával. Baskerville körültekintő gondossággal dolgozott, az általa készített könyvekre jellemző a széles margó, a kitűnő papír és tinta. Maga készítette a festékeket, sőt a gépeit is maga szerkesztette. Mestermunkája a Biblia volt 1763-ban. 1775-ös halálát követően felesége vezetette a céget 1777-ig. Ezt követően betűinek nagy részét megvásárolta Beaumarchais, többek között 70 Voltaire-kötetben is felhasználták. A British Museum-ban munkái közül megtalálhatók pl. Aesopus állatmeséi (1761), a már említett Biblia és Horatius művei (1770).

Betűinek szép, formás alakja, elegáns egyszerűsége egész Európában feltűnt, világhírt szerezve nyomdájának és betűöntödéjének. A kontinens legtekintélyesebb nyomdái nála szerezték be a betűiket. Könyveit szép, gondos kivitel és hivalkodó cifrázat nélküli tartózkodó egyszerűség jellemzi. 1775-ben halt meg.

A Baskerville egy talpas betű, amely megalakotójának, az angol John Baskerville tipográfusnak a nevét viseli. Átmeneti betűkép, William Caslon régi típusú és Giambattista Bodoni, Firmin Didot modern alkotásai közé helyezhető.